Helló Anya!

Semmiért Egészen, Erőltetett menet. Ezt a kettőt mondtam föl tegnap a "Királyiban". Egy hét múlva fölmondom a "Haláltánc balladát is, a Faludy félét. Kicsit félek tőle, nagy vers. Gaál szerint nem kéne, mert nincs mögötte sok, csak egy mese, amit elun a hallgató. Az "Ódát" próbálja rám erőltetni. Még meglátom. Csúfságos volt a tegnap este. Kaposi irodájában, a fotelban ülve, alva. Pálinkák után. Jó társaságban. Timkóval, meg a többiekkel. Szürkén. Meg a Bridzs. Mulatok magamon. Zavartam el a fiatalokat, a söreikkel együtt, meg a boldog vigyoraikkal együtt. Fél egyre ígértem, de itt voltam tízkor. Munka. Operációs rendszerek mindenhol. 100110111000010011001011011010. Ha minden igaz, és nem ütöttem félre, egy szép mondat született gép-nyelven. Tegnapi vers.

ÁLOM



Senkinek semmije
nem vagyok.
Előttem ordas
csillagok.
Lépek rajtuk
mezítelen talppal,
arcomon daccal,
haraggal.
Hátra nézek,
mögöttem szirének.
Szirének lanttal,
álomba ringató dallal.
Álomba ringató dallal.
Senkinek semmije
nem vagyok.
Elalszom. Álmodhatok.

Hegedűs Bea. Életem első, igazi, el nem feledhető szerelme. Volt róla egy ballagási fotóm, egy kicsi, fekete-fehér. Csináltam róla 100 másolatot, nagyítva, kicsinyítve. Szegeden, életem első albérletében beborítottam vele a szobám falát, szétvágva a másolatokat, össze-vissza ragasztgatva őket. Tablókép. Egyről. Nagy, súlyos tabló. Két évig volt a falon.
Más. Tegnapi, de a maival összefügg. A nappal.

EXICITO

"Egy holnapi bejegyzés"

2009. december 28-án este leesett. Ráestem. Föl se vette. Szilveszter este a Hunniában. Pörgés, buli, balhé ezerrel. Roy dalával sirattam az óévet. És az újat is. Meg az apámat. Ő is siratta az övét. Fotó is készült. Mondtam, a lányomnak lesz. Tizenhárom éves. Rábólintott. Fotó. Kitöröltem. Csinosak voltunk pedig. Együtt. Roy-jal. Hazautazás. Vonat. Balhé ezerrel, utána csend! Csak a zaka-zaka szól. Újév ünneplő szex egy hideg ágyban. Hidegül. Hidegülve. Nehéz légzés, bosszantó semmiség. Hátfordítás. Nehéz légzés. Telefon. Mentő. "Szerelemszag" mindenütt. Állok kabátban, hárman mentik. Viszik. Szól, megyek. Az orvos leapáz. Elsején. Korán. Süllyedek. Kerekes székében menekül, üldözöm a hosszú folyosón. Nevet. Nevetek. Fotó alapján műtét. Bal tüdő. Lóg. Leszakadt. Három napig hordta lábon! Mondom: Mentsék! Kérem! Műtik. Mentik. Haza. Otthon. 3. Műtik. Telefon. Sikerült. Alszik. Majd bemegyek. Alszik. Gyógyul. Egy csővel az oldalában. Február 19-én új életet kezdett. Egy negyed éve. Három hónapja. Feltámadt. Újat kezdett. Életet. Nélkülem. Újat. Szakadt tüdő nélkülit.

Kisfiad