Helló Anya!
Ma már kétszer beszéltünk ugyan, de ez fontos. Talán az utolsó bejegyzés. Sok mindent nem mondtam el, nem titkolózásból, hanem mert kevés volt az idő. Mellesleg ezeket a dolgokat Te végig követted, követed.
Tegap BP. Ezt már említettem volt, de azt nem, hogy két és fél órán keresztül lógtam, ittam, beszélgettem T.Zs.T-val. Jó volt. Jó volt beszélni, beszélgetni, nevetni, balhézni a pincérrel hogy keveset számláz, folytathatnám. Jó volt. Elvittem őket a próbatermükbe is. Az is jó volt. Jó volt még korábban a Nemzeti büféjében, kezemben egy sörrel nézni, hogyan veri szét az eső a Dunát.Napsütésben. Szivárvány nélkül. A hatodikon. Panoráma ablak előtt. Hideg sör, melegség. Elöntött. Blaskóval párbeszéd, tegeződés.
Tudod, írtam, hogy elszakadt a sárga. Megsirattam.Elszaladtam, vettem, most van másik. Persze nem ugyanaz. Más. De legalább sárga.
Más. Leírhatnám, hogyan ittam meg a negyedik felesemet a szegedi barátaimmal, hogyan ellenőriztem Borsó mellének halmazállapotát, megemlítve, hogy két évvel ezelőtt még feszesebb volt, hogyan aludtam el a Karaoke bárban hajnal kettőkor, de azt is elmondhatnám, hogy miként üvöltöttem a Bohémban, hogy semmire sem vagyok alkalmas, és a gyerekeim sem töltik ki az űrt. Elmondhatnám azt is, hogy milyen furcsán néztek rám, csitítottak, nyugtatgattak, próbálták meg nem történtté tenni a mondatokat, mintha jelen se lettek volna. Szégyenlősen körülnézve, letagadva. Pálinkával a kézben. Meg sörrel. Meg pálinkával. Mesélhetnék arról is, ahogyan ma vártam őt, fogvacogva, sörökkel, botladozva a WC felé, és azt is elmondhatnám ahogyan belépett, göndör, frissen mosott hajjal, festett vörösen, szépen, és még azt is elmondhatnám, hogy előtte még "kihallgattam" kedves barátnéja invitálást, hogy jöjjön, várják, és egy új fiú is megjelenik, kicsi, barna, szakállas, de semmiképpen sem a "kedvese", és folytathatnám azzal, hogy két részeg erdélyi idősnek bizonygattam, hogy én ugyan el nem hagytam őket, és Csikszereda, meg a Bálványos számomra szent és sérthetetlen, és a világunk mocskos ugyan, de a történetét, melyben fosos volt megírom a blogomban, amit meg is tettem volt, és azt is elmondhatnám Anya, ahogy észrevettem, miszerint kilépett a követőim közül, miközben hat nappal ezelőtt írta, hogy köszönés helyett, megértve engem követni fog, kilépett, erre első dühömben kitöröltem a Faceblogomról, azóta visszajelöltem, hátha elfogad, hátha, hogy láthassam hogyan gyarapodik a Farmja, lesznek csikéi, nyulai, milyen "Kis herceg" idézeteket pakol föl, miként azonosul a rózsautálattal. Hat nap. Hat év. Hat évszázad. Kíváncsi vagyok, ... ezt a kérdést képtelen vagyok befejezni. Félek a választól. Félek. Egészen ma estig éreztem a gerincemben, hogy futkorászik a hideg. Hogy velem van kissé, nem bevallottan ugyan, de velem van. Kissé. Ma éjszaka már semmit sem érzek, csak a hideget. Szép volt ma este. De már nem nekem szép. Tegnap azt mondtam T. Zs. T.-nak, hogy nem tudtam volna elviselni anyaként a régiek mellett. Aztán a kocsiban Cseh Tamásként prózáztam egy sort, és IGEN-t mondtam. Túl későn.
ÜVÖLTÉS
Alan Ginsberg után szabadon
HegedűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűHűűűűűűűűűűűűűEűűűűűűűűűűűűűűűűűGűűűűűűűűűűűűű
EűűűűűűűűűűűűűűűDűűűűűűűűűűűŰűűűűűűűSűűűűűűűűűűűűűűűűűűTűűűűűűűűűűűIűűűűűűű
MűűűűűűűűűűűKűűűűűűűűűűűűűűűűűÓűűűűűűűűűűűűűűűűSűűűűűűűűűűZűűűűűűűűűűűűűű
AűűűűűűűűűNűűűűűűűűűűűűűKűűűűűűűűűűűűűűűűAűűűűűűűűűűűűűűZűűűűűűűűűűűűSűűűű
OűűűűűűűűűűűűHűűűűűűűűűűűűűÁűűűűűűűűűűűRűűűűűűűűűűűűKűűűűűűűűűűAűűűűűűűűűű
RűűűűűűűűűűűűűLűűűűűűűűűűűűűűűűIűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűS.
