ELSZAKADÁS
Fodros szoknyát álmodtam rád kedvesem.
Mézből, barackból, áfonyából.
Megperdülsz előttem a tavaszi fényben,
illatok, színek kavalkádja,
tündöklő boldogság a réten.
Nézlek, kacagok,
és távolodó alakod
visszafordíthatatlanságát
kőbe vésem.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése